Búskomor dél-koreaiak

Dél-Koreában sokaknak úgy tűnhet, hogy a magát túlhajszoló, örökös stresszben és aggodalomban élő ország a nemzeti idegösszeomlás szélén áll. Erre utal a válások számának növekedése, az iskolai nyomást elviselni képtelen diákok kétségbeesése, a világon a legmagasabbak közé számító öngyilkossági arány, a macsó vállalati kultúra által ösztönzött, munka utáni csoportos berúgások gyakorlata.

Naponta több mint harminc dél-koreai végez magával, és szinte mindennapos, hogy vállalkozók, politikusok, sportolók és színészek, előadók követnek el öngyilkosságot. Ám miközben a dél-koreaiak az okostelefonoktól az internetig és a plasztikai műtétekig szinte mániásan átvesznek minden nyugati újítást, máig nem hajlandóak alkalmazni a nyugati pszichoterápiát növekvő szorongásaik, depressziójuk és stresszük oldására.

"Az érzelmi problémákról nyíltan beszélni ma is tabukba ütközik - mondta a The New York Timesnak Kim Hjong Szu, a kvandzsui Csoszun Egyetem pszichológiatanára. - A depresszióra a koreai ember számára valami olyasmi, amit "ki kell bírni és túl kell lenni rajta". Ha pszichoanalitikussal kezeltetné magát, egy életre rajta maradna a bélyeg, ezért ezt a dél-koreai beteg kizárja vagy csak titokban teszi."

A mentális egészség szakértői szerint a lelki zavarokkal küzdő dél-koreaiak sok esetben pszichiátriai magánklinikákhoz fordulnak és készpénzzel fizetnek, hogy a hivatalos egészségügyi lapjukon ne szerepeljen a kezelés. Az is szokatlan számukra, hogy pusztán egy beszélgetésért fizetni kell a pszichiáternek. "Ingyen is beszélgethetek a barátommal vagy a pappal" - idézte az egyik gyakori reagálást  Csin Szeng Pak, egy ismert szöuli pszichiáter. A páciensek idegenkednek a sorozatos beszélgetésekből álló pszichiátriai kúrától: Pak betegeinek egyharmada kér tanácsot, a többi beéri az orvosságokkal.
"Ma már a koreaiak körében is elfogadottabb a pszichoterápia, de ez a magas képzettségű személyekre és azokra korlátozódik, akik ismerik a nyugati életmódot" - tárta fel O Kjung Ja professzor, aki a Harvardon tanult, és jelenleg a szöuli Jonszej Egyetemen a klinikai pszichológia oktatója.

Ha az egyik unokatestvér földet vásárol, a másik hasfájást kap

Az öngyilkossági ráta Dél-Koreában 1999 és 2009 között megkétszereződött, ma csaknem háromszorosa az amerikainak. Egyre jobban terjed az egymással a világhálón megismerkedő idegenek közötti öngyilkossági paktum. Az életbe beleunt dél-koreaiak leggyakoribb módszerei: rovarirtót isznak, felakasztják magukat vagy toronyházakból ugranak le.
Kim professzor szerint rohamosan nő a depressziós esetek száma, az öngyilkosságok 80-90 százaléka depresszió következménye. A mentális higiéniával foglalkozó kormányintézmények eredményesen lépnek fel családi és házassági problémák esetében, de a depresszióval szemben már nem. "Ezt továbbra is magánügynek tekintjük, és még mindig titkoljuk" - mutatott rá a szakember.

Dél-koreaia éjszaka

A dél-koreai társadalom hagyományosan az olyan buddhista és konfuciánus értékekre alapozódik, mint a szorgalom, a sztoicizmus és a szerénység. Az egyén bajai másodlagosak, a méltóság vagy ahogy mondják, az "arc" megőrzése mindenek előtt való - különösen a család számára. Egyes szakértők ezeknek a hagyományos értékeknek a hanyatlásával és az országnak modern ipari hatalomként való felemelkedésével magyarázzak a dél-koreaiak érzelmi zavarait. Dél-Korea nem olyan rég még Észak-Koreánál is szegényebb volt, ma pedig a13. helyen áll a világ legnagyobb ipari hatalmai között.
"Ahogy a társadalom materialistább szemléletűvé vált, az emberek kezdték kölcsönösen összehasonlítani helyzetüket - fejtette ki Pak doktor. - Ma már a gyermekkorban is erős a verseny, és az életcélok is változtak. Ma azt mondjuk: ha az egyik unokatestvér földet vásárol, a másik hasfájást kap."

Ahogy a konfuciánus értékek elhalványulnak, a koreaiak nemcsak  gyógyszerekkel, hanem más módon is enyhíteni próbálják a hektikus városi élettel járó stresszt. Sámánoktól kérnek tanácsot, golfoznak és kerékpároznak, az egyházakhoz fordulnak, interneteznek vagy utaznak. "A keresztény lelkipásztorok tanácsai jót tettek egyes pácienseknek" - ismerte el Pak, aki papoknak is tartott tanfolyamot a gyógyítási technikákról, bár figyelmeztetett arra, hogy ez nem pótolhatja a szakképzett pszichiáter szerepét.

Jól megy a sámánoknak

A sámánizmus egyfajta reneszánszát éli: az országban ma becslések szerint 300 ezer sámán működik. A mudangnak nevezett vajákosok nem egyszer jövendőmondással is foglalkoznak, miközben továbbra is csirkéket ölnek le, mezítláb sétálnak borotvapengéken, és olyan halott hozzátartozókkal lépnek kapcsolatba, akiknek szelleme fákon, kéményekben vagy erdei lényekben lakozik. Nem egy sámán saját internetes portállal is rendelkezik.
Jun Te Hjun, a szöuli központi klinika pszichiátere és az öngyilkosságok megelőzéséért küzdő társaság egyik illetékese szerint a koreaiak jövendőmondóhoz is inkább fordulnak, mint pszichiáterhez. "Az előbbieknek minden bizonnyal több a bevételük, mint nekünk"  - jegyezte meg a szakember.

Jó példa erre Ju Cseong asszony, a szöuli Daily Motion kávéház jövendőmondója, aki kávé és ropogós palacsinta mellett konzultációnként 15 percig foglakozik a vendégekkel. "A pszichiáterek betegként kezelik pácienseiket, ezért az emberek nem számolnak be nekik minden rossz dologról. A hozzám forduló fiatalok mindent elmondanak nekem, még azt is, amit saját szüleiknek sem vallanak be" - mesélte az amerikai lapnak.

A fiatalokra különösen nagy nyomás nehezedik az iskolai elvárások miatt. Az OECD-országok sorában a dél-koreai fiatalok érzik magukat a legboldogtalanabbnak  - mutatta ki a közelmúltban egy felmérés. Ju asszonynak így nagy a forgalma: naponta mintegy 50 embernek - pároknak, baráti csoportoknak - ad tanácsot szerelmi, házassági és állásproblémákban.